Diagnosztikai Kp.

Bementünk reggel fél 7-re (6,45-re volt időpontunk). Erre a takarítónő ki akart minket tessékelni, hogy még nincsenek nyitva, várjunk kinn, ő (!) még nem végzett. Amikor tiltakoztunk, akkor fenhangon megkérdezte a recepcióst, maradhatunk-e, majd elviharzott. Nem láttuk, hogy bármilyen takarítást befejezett volna. Nem is tudom, az ilyen embereknek hol van a józan esze? A kocsi sem melegedett be ennyi idő alatt, de jöhettünk volna akár gyalog is, hogyan gondolta, hogy egy pici gyerekkel majd kinn várunk a jéghidegben?????
Na mindegy.
Recepciós normális volt. Aláiratta a szükséges papírokat, köztük azt is, hogy a szükséges felvilágosítást megkaptam és beleegyezem a vizsgálatba. Kérdeztem, hogy ténylegesen meg fogom-e kapni a szükséges felvilágosítást, mondta, hogy majd jön az anesztes.
Hát idővel jött is, egy nagyképű pasi, be sem mutatkozott, kérdezte, ő-e a ..., mondtuk igen, de már fordult is tovább: "X.Y.?", szomszédos széken felpattantak, erre visszaültette őket, mondván: még nem ők jönnek (de akkor minek szólítja őket, nem értem?). Aztán eltűnt egy ajtó mögött, még mielőtt bármit kérdezhettünk volna. Aztán előjött, mondta vetkőztessük le a gyereket bodyra, és vigyem be. De benn sem tudtam semmit kérdezni, mert máris vénát keresett, "fogja le a gyereket anyuka!", bebökte, bealtatta és már ki is küldtek. 5 perc alatt kész volt a vizsgálat, amikor kihozták, már kapálózott, de a doki nem jött velünk, a beteghordótól annyit tudtunk meg (rákérdezésre), hogy egy óra múlva ehet-ihat a gyerek, aztán otthagytak minket egy szobában, amiben két ágy meg néhány tolószék volt. Onnantól ránk se nézett senki.
A gyerek szerencsére gyorsan magához tért. 20 perccel később már kinn slattyogott a váróban és barátkozott a páciensekkel. Egy óra múlva letolt egy banánt. Kb. 1,5 óra múlva kaptuk meg a leletet, de se addig, se akkor egy szó, hogy ne izguljanak, nincs baj, teljesen ártalmatlan a dolog, vagy valami...semmi. Ha laikus vagyok, gőzöm nem lenne, hogy mit írtak a leletben. Az egésznek olyan embertelen hangulata volt. Ha nem olvastam volna utána, mi is fog történni, ha nem vagyok orvos, még ennyit sem értettem volna az egészből.
Egyetlen barátságosabb momentum volt, amikor az egyik recepciós nővérke hozott a gyereknek egy kis fecsit játszani. Sajnos nem volt rajta névtábla, talán tanuló nővér lehetett.
De a többi.... nagyon nem így kéne ezt! Se felvilágosításról, se tájékoztatásról szó nem volt, időt nem szakított rá senki. Bedarált a gépezet.
Miért nem lehet egy szülővel normálisan leülni és elmondani, mi fog történni, mire számítson stb. De ott van a többi beteg is, akik egy része már attól be van szarva, hogy be fogják tolni egy csőbe, és kattogni fog a gép. Ők sem kaptak több felvilágosítást.
Persze a dolgozók profik voltak, gyorsak, csak éppen embertelenek.