Mindig utáltam a hullámvasutat.
Azt a gyomorszorító pillanatot, amikor az ember elidul lefelé a lejtőn.
De az emelkedő sem jobb, mert nem látjuk, hogy mi jön mögötte.
És most itt vagyok, túl az első emelkedőn, már a második lejtőn.
A CT szerint bagatell probléma.
Már éppen kezdtünk fellélegezni.
De a kezelőorvos mást sejt.
Pénteken újabb kör, idegsebészet.
2010. január 18., hétfő
Hullámvasút
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése