2007. december 8., szombat

Kanári újból

Madarakról jut eszembe, már rég akartam írni, de vhogy mindig elmaradt:

A kanárim köszöni szépen, de úgy döntött, h. még egy kicsit velünk marad.
Aznap hajnalban a 2. szélütése után eléggé reménytelenül vergődött a kalitka alján, féloldalára dőlve. Mire délben visszaértem a szemcseppentő-beszerző körutamról, már csak hevert és nem is tiltakozott, amikor kivettem. Az egyik szemére köleshéjak száradtak rá, az alul lévő szárnyvégét véresre verte a csapkodás közben. Elég rosszul nézett ki, de élt.
Vízzel kimostam a szemét, lemostam a szárnyát, és szép óvatosan elkezdtem adagolni neki a felhígított és megcukrozott bébitápszert. Beültettem egy kis műanyag edénybe és idetettem az íróasztalomra, attól nem nagyon kellett tartani, h. elrepül. 10 percenként belediktáltam egy kis oldatot és csodák csodája 4 órára már felült és 6-kor miután kimentem megetetni a gyereket a konyhába, arra jöttem vissza, h. üres az edény, hűlt helye a madárnak. No nem ment messzire, csak az asztal lábáig, de ahhoz képest, h. reggel nem voltam benne biztos, h. még életben találom, amikor hazaérek, nem kis teljesítmény!
Azóta visszanyerte az életkedvét és ugyanolyan, mint amennyire az első szélütést követően rendbejött. Kicsit öreg, kicsit rozoga, de él és élni akar.
Reggelente kitartóan fröcsköli magára a vizet az itatójából, mivel a fürdőjéhez már nem tud eljutni, de igen tiszta jószág. Több tartás van benne, mint jónéhány emberben és én tisztelem emiatt.

Rigók

Szeretem, amikor napsütéses téli napokon a bokrok tövében, fák ágain a rigók csak úgy csendben, szinte csak önmaguknak fütyörésznek.
Bezzeg tavasszal! Akkor szinte ordítanak, mint a veszekedő emberek, mindegyik hangerőben akarja túlszárnyalni a másikat. Érthető, hiszen a párválasztás és a fészekrakás múlik rajta, de én olyankor inkább csukott ablak mellett alszom. Az éjszakai életmódommal nem egyeztethető össze a hajnali kelés.

2007. december 6., csütörtök

Elcserélt kislányok

http://www.storyonline.hu/hirek/igazi_szuleikkel/4919/
Egy év után visszacserélni két gyereket......
Hát nem tudom.
Nem tudom, h. hogyan lehet odaadni egy gyereket, akit én szoptattam, én altattam, én vígasztaltam, én tanítgattam?
Egy gyereket, akinek végre értem minden rezdülését, ismerem a hangulatát, tudom, mit szeret, mitől fél.
Egy gyereket, aki ismeri a szagomat, a szívem dobbanását, aki hozzám szalad, ha fél v. fáj vmi.
Odaadni a képeket, a videókat arról, amikor először mosolygott rám, amikor először fogta meg a kezemet, amikor felült, amikor felállt, amikor elindult? Az első gagyogásairól, arról, ahogy édesdeden alszik a karomban, ahogy az apjával játszik?
És kapni helyette egy másik gyereket, akit nem ismerek, akiről nem tudok semmit.
Csak azért, mert vér a véremből?
A vér fontosabb vagy a szeretet által kialakított kapcsolat?
Eldobni a legfontosabbat, a korai kötődést? Odaadni egy gyereket, aki hozzánk szocializálódott és kapni egy másikat, aki másokhoz?
És, ha Az már sohasem lesz igazán az én gyerekem?
Fel lehet ezt dolgozni? A gyereknek? És az anyának/apának?

2007. december 1., szombat

Focismaci

Apa szerint a ded, ha még nem is olyan technikás, mint egy NB 1-es focista, állóképességben már ott van, lelkesedésben pedig bőven meg is haladja!

2007. november 30., péntek

IQ

Ma 30-cal növeltem az IQ-mat!
Mától nem vagyok szőke! :)
Így lassan beléphetek a Menza-ba, mert a legutóbbi Ország Tesztjén sikerült 130-at elérnem (mi lett volna, ha még a matekfeladatokat is meg tudom oldani időre! ;) ).

2007. november 22., csütörtök

"Szaloncukor"

És igen! Idén is sikerült szert tennem a kedvenc szaloncukromra. :)
Nem Milka, és nem is vmi kacifántos feketeerdő csoda. Akinek mond vmit a Krowka név az tudja, h. milyen az igazi tejkaramella. Na az én kedvenc szaloncukrom pontosan ilyen csak lapos és szögletes. Régen "Télapó szaloncukor" néven futott, most "Boci karamella" címen, bár ez hülyeség, mert a Boci karamella az annyira beleragadt az ember fogaiba, h. a reggel megrágott cukorka még este is éreztette az ízét, töméseim jelentős részét neki köszönhetem, úgyhogy elég tapasztalatra tettem szert, azt hiszem! A Krowka az, ami henger alakú volt és tehén mintás (ez téveszthette meg az elnevező személyt), de az a Bocisnál jóval omlósabb, rétegekre váló, könnyen olvadó. Manapság újból kapható! :)
Az öcsém barátnője szerint ez nem is szaloncukor, mert nincs rajta csokibevonat, de eléggé csúnyán néztünk rá testületileg (még új a családban így még nem tudja, h. vannak szent dolgok!).
Naszóval, minden évben izgatottan kezdem keresni a szaloncukromat, mert ez nem kapható a nagyáruházakban, se a Tecsóban, se a Spórban, ez hol itt, hol ott bukkan fel. Tavaly teljesen véletlenül bukkantam rá a CBA-ban, ahol lényegében kisöpörtem a padlást (ugyanis ilyenkor megveszem anyuéknak és öcséméknek is a maguk 1-1 kilóját). Az eladó nő nézett is rendesen.
Idén viszont visszafogott voltam és csak fél kilót vettem (most a Vásárcsarnokban találtam az egyik árusnál.)
Na félni azért nem kell, jön még hozzá 450 g Szamos marcipán is, bár tavaly kicsit kicsapta a biztosítékot a 3. mandulahéj darab, amire ráharaptam, de azzal mentettem őket, h. legalább nem csak aromából van, mint a lila tehenes konkurencia marcipánutánzata.

Az viszont valószínű, h. idén kevesebb mézeskalácsot fogok sütni, mert úgysem lesz időm gyerek mellett a kidíszítésükre.

Tavaly nagy sikert arattak az ételszínezékkel színezett, és rum-, keserűmandula- ill. konyakmeggy aromával ízesített habfigurák (pl. zöld, keserűmandula fenyőfa; sárga, rumos halacska; piros, meggyes virág). Egy istennek nem jöttek rá, h. mitől, de nagyon ízlett mindenkinek! :)

Idén még nem tudom, h. mivel lepem meg a családot. Tavaly csokival bevolt gyümölcskenyér volt. Ez még apámból is képes volt rácsodálkozást kiváltani, aki szerintem csak akkor kapná fel a fejét a karácsonyi dőzs közepette, ha sikerülne citromos szaloncukrot szereznem (neki lényegében mindegy milyen szaloncukor van, eszi, de azért a citromos meglepné, az tuti!)

Ja, erőteljes nyomásgyakorlás folyik a karácsonyi pulyka megdöntésére. Én kezdeményeztem a trónfosztást halászlére tett javaslatommal, de anyám legnagyobb meglepetésére (és enyhe bánatára) többen csatlakoztak hozzám a családból.
Azért valószínűleg megkímélem a halpucolás gyötrelmeitől és elmegyek a Metróba ponty szeletet és harcsa filét venni.

Ez lesz a fiam első karácsonya!
Egyenlőre plafonról függesztett karácsonyfában gondolkodunk, megelőzendő a nagyobb veszteségeket, de aztán az is lehet, h. félni fog tőle! Majd kiderül!

2007. november 19., hétfő

A makrancos ló esete

Már régóta tudom, h. az az indián mondás, mely szerint:
"Odavezetheted a lovat a folyóhoz, de nem itathatod meg:"
(Érts: Ha fejen pörögsz, sem fog inni, ha nem szomjas.), szóval, h. ez a mondás minden emberi kapcsolatnak az alfája és omegája.
Már kezdem megszokni, h. hiába próbálok mindent megtenni másokért, h. segíthessek, ha ők nem akarják, h. segítsenek rajtuk.
Néha széjjel tépem magam és éjszakába nyúlóan keresek megoldást, még a családom rovására is, aztán jó, ha egy "köszi!" a köszönet.
Félre ne értsen senki, nem várok ellenszolgátatást, én vhogy alapból szeretek segíteni másokon, nem tudnám megmondani, h. miért. Csak.
De az nagyon el tud keseríteni, amikor a "ló" még szembe is köp!

2007. november 12., hétfő

Kovács Ági

Azt, ha egy német v. angol független doppingellenőr nem annyira együttműködő, h. elkísérje a sportolót a ilyen horderejű rendezvényre, ha már ott helyben nem tudott elegendő mintát adni, még megérteném. Elvégre volt már pár botrány ezügyben kis hazánkban.
De hogy egy magyar doppingellenőr ennyire ne legyen empatikus és így kiszúrjon Ágival, azt nem tudom elfogadni!
Nem kell csalni, nem kell összekacsintani!
De el lehetett volna kísérni, hiszen nem moziba v. bevásárolni ment, hanem az Unicef nagykövetének kérte fel Roger Moore éppen.
Nem hiszem, h. ebben a helyzetben bárki nyugodtan tűrte volna azt, h. feltartják, és azt sem, h. ilyen helyzetben bárki alaposan végigolvasott volna 3 papírt, ha azt mondják neki a HONFITÁRSAI érthető, egyértelmű MAGYAR nyelven, h. nem lesz belőle semmi baja, ha aláírja!
Miért kell nekünk saját magunkat lejáratni megint a világ előtt?
Szégyellem magam helyettük is!

2007. november 9., péntek

Az év játéka ?

http://index.hu/politika/bulvar/binddrog11/?main&rnd=601

Nekem először az jutott az eszembe, h. nem fogyott annyi, mint amennyit reméltek és így próbálták meg felkelteni az érdeklődést a raktári készlet iránt. Természetesen nem a játékboltok érdeklődését! Persze ez nagyon perverz ötlet. De ma már minden elképzelhető!

Aztán az is lehet, h. vmi kínai drogmaffia próbálta így külföldre juttatni az árut, csak pont ez a szállítmány került a minőségellenőrök kezébe. Ez nagy pech. A szervező szempontjából legalábbis mindenképpen. Ő valószínűleg már nem él.

Aztán az sincs kizárva, h. aki a víztől egymáshoz ragadó golyók technológiai hátterét szabadalmaztatta, az nem volt tisztában vele, h. a vegyület a gyomorban található sósavval érintkezve mit hoz létre.

Vagy nagyon is tisztában volt, de remélte, h. mások nem jönnek rá!

Mindenesetre az a figyelmeztetés, h. ne vegyünk a kínai piacon játékot, lassan globális méretű figyelmeztetéssé kéne, h. kinője magát! Jó lenne, ha a nagy játékgyárak is mielőbb észbe kapnának!

U.i.:
Lassan kukoricacsuhé bábut sem lehet nyugodt szívvel készíteni, mert azt meg ki tudja mivel permetezik!

2007. november 7., szerda

Esküvő

Voltam esküvőn, a legjobb barátnőmén, Zalaegerszegen.
Több gondolat is felmerült bennem:

Vagy a templomot kéne fűteni, vagy a katolikus esketési liturgiát lerövidíteni, de nagyon! Majd odafagytunk a padokhoz!
Ráadásul valahányszor végre sikerült bemelegíteni a deszkát a seggem alatt, a pap felállásra szólított fel mindenkit!

Mindezek után a teljes csapat átvonult a... na hova.... nem fogjátok kitalálni.... a zsinagógába!
Az ugyanis mint helyi Művház és Házasságkötő terem funkcionál. (Gondolom a jogos tulajdonosoknak már nem áll módjában visszakövetelni :( )
Hála istennek nem cseszték szét nagyon, de kicsit zavart h. azért egy állami intézménybe, ami ráadásul zsidó templom volt eredetileg, miért kell kitenni egy mégoly pici feszületet középre?

Az anyakönyvvezető csaj orbáni retorikát tanult (minden két szó után ugyanannyi szünet), ami eléggé tönkretette az előadásának élvezeti értékét (már ha volt neki ilyen), ráadásul barátném körmönfont vezetéknevével sem volt képes megbirkózni! Nem az a baj, ha vmi elsőre nem megy, csak akkor tessék szépen gyakorolni előtte otthon!!!!!

Annyira örülök, h. a fehér ruha csillogása annó nem vette el az eszemet annyira, h. ilyen játékokba kényszerítsem magamat!
Bár így is túlteljesítettük az eredeti tervet a 15 fővel (eredeti terv: mi és két tanú), de így pont jó volt! Nem voltak rég nem látott vadidegen rokonok, volt barátnők, expasik (akiknek meg kell mutatni, h. van élet utánuk is!), nem voltak bebaszott távoli nagybácsik, akik nyílt színen tapperolják a menyasszony fenekét.
Csak a szűk család volt mindkét fél részéről (hálistennek anyósom akkor még nem jött be a képbe, így igazán jó hangulatban telt el a vacsora).

Ha rajtam állna, én kötelezővé tenném, h. az ifjú pár maga írja meg a fogadalom szövegét és egymásnak felelgetős stílusban mondja el azt, amit érez és amit igazán, szívéből szeretne megfogadni. A szöveg megírása így része lehetne a ráhangolódásnak. És a szertartás is bensőségesebb lehetne, mint ezzel az " Én X.Y. fogadom...." stílusú, utánamondogatós verzióval.
Az anyakönyvvezető meg csak mint megfigyelő lehetne jelen ( pl. mint a lottósorsoláson a közjegyző), aztán, ha mindent rendbentalált, a végén aláírná a papírt!
És nem lenne kötelező a templom, sem a házasságkötő terem! Isten kék ege alatt is meg lehetne kötni egy házasságot, nem? Ha egyszer mindenütt jelen van! ;)

A lagzi az egy külön történet! Volt vőféj!!!! Én ezzel a fogalommal csak nemrég, az egyik kollegina esküvőjén találkoztam először! Már akkor megdöbbentett, h. magasan iskolázott emberek hogyan képesek egy műfalusi-öltözetbe bújt emberke kínrímbe szedett hülyeségeivel emelni a "nap fényét". Ezt a szerepet az örömapa v. az örömanya is át tudná venni és 21. századi fülnek sokkal barátságosabbnak hangzana a "Kérek mindenkit, h. fáradjon át a......Művelődési házba!............. Örülök, h. megjelentek... Foglaljanak helyet!..........Jó étvágyat mindenkinek!...stb.
Minek kell folyamatosan bohóckodni? A pincérek szerintem maguktól is tudták volna, h. mikor kell kihozni a következő fogást!

Kicsit meglepett a dupla lehúzás módszere :). Ugyanis a nászajándékot már az elején be kellett dobni egy nagy dobozba, aztán a végén még volt menyasszonytánc is! Még jó, h. volt nálunk papíralapú fizetőeszköz is, különben szégyenben maradtunk volna!

A feltálalt ételek egyébként kifogástalanok voltak, rég ettünk ilyen finomakat, és főleg ennyit egyszerre! A paradicsomszósz, főtt tyúkkal és a rétesek külön szót érdemelnek. Ha másért nem is, de ezért érdemes volt végigülni az egyházit befagyott seggel, és végighallgatni az államit meg a vőféjt!

Ja és még vmi!
A zenekar 200%-os volt!!! Végre nem csak hülye sramlit játszottak egész este, hanem rumbát, csa-csa-csát, slowfoxot, jive-ot. Régen táncoltam ennyit és ilyen jót! (Jól nem, az előbb említettek miatt :( )

2007. október 22., hétfő

Gyöngycsodák

Annyira gyönyörű dolgokat találtam ITT!
Hihetetlenül szépek! Énisénisénis!
Írtam neki. Remélem válaszol! Meg szeretném tanulni, h. hogyan lehet ilyeneket készíteni!

Kutya idő

De jó, h. nincs kutyánk.
Ha kinti kutya lenne, most nagyon sajnálnám.
Ha benti kutya lenne, akkor meg magamat sajnálnám, ha most ki kéne lépnem a lakásból kutyasétáltatás céljából.

'56

'56?
Nekem nem jelent túl sokat. Pont abba a korosztályba tartozom, akinek a középiskolában a tanárra bízták, h. mit mond róla. A töritanárunk örült, h. a II. vh-ig eljutottunk a tananyagban.
A családomból senkit nem érintett a dolog, így nem igen került szóba sem a rendszerváltást megelőzően, sem azóta.
Nekem emiatt vhogy nagyobb ünnep maradt március 15 , mint október 23 .

De, ha ünnep, hát legyen ünnep!
Legyen akkora ünnep, mint március 15, mint augusztus 20!
Ünnepeljük meg azok kedvéért, akiknek fontos, akik részt vettek benne, akik utána évekig börtönben ültek, akiknek hozzátartozójuk halt meg a harcok során, akiknek az élete kettétört miatta. Ünnepeljük meg tisztességesen!

Felháborít, h. egyes politikai csoportok megint saját céljaikra akarják felhasználni az ünnepet!
Már az is felháborít, h. ünnepen tüntetni akarnak!
Mit szólnának ők maguk, ha vki tüntetést akarna tartani november 1-én? Ők lennének legjobban felháborodva az ünnep megsértésén!
De ennek ellenére megkapták az engedélyt.
Erre a Hír Tv-n bemondják, h. a rendőrség a zavargások megelőzése érdekében kordonnal vette körbe az Operaházat (ahol a miniszterelnök ma ünnepi beszédet mond), h. megakadályozza a tüntetők átvonulását, akik engedélyt kértek az ottani tüntetésre is, de nem kaptak. A szervezők felszólították a tüntetőket, h. egyenként szivárogjanak át a kordonon, h. elkerüljék a feltűnést!
Már elnézést, de szerintem ez kimeríti az államellenes provokáció/felbújtás fogalmát (de a gyülekezési joggal való visszaélést mindenképpen!)!

Kaptál engedélyt transzparensezni, kaptál engedélyt árpádsávot lengetni, kaptál engedélyt a szádat jártatni. De nem kaptál engedélyt az állam ünnepének a megzavarására!
Nem kaptál engedélyt mások ünnepének a sárbatiprására! Nem kaptál engedélyt arra, h. kisajátítsd a saját jelenlegi politikai problémáidnak ezt az ünnepet! Tüntettél, lengettél, elmondtad, utána menj haza!
Aztán holnap ott fogsz nyivákolni, h. téged megvertek a rendőrök, mutogatod majd a sebeidet, és tetszelegsz az 56-os forradalmárok dicsőségében? Gusztustalan!
Ők teljesen más körülmények közt akartak forradalmat, teljesen más ügy érdekében.
Nem kéne lerángatni őket ebbe a mocsokba! Neked semmi közöd 56-hoz, és az 56-os forradalmároknak sem tehozzád! Hagyd őket békén! Tüntess máskor!

Félreértés ne essék! Semmi kifogásom az ellen, ha vki szót emel az őt ért méltánytalanságok ellen! Sőt, ez a lételemem!
De annak is megvan a maga módja és ideje!
Senkinek nincs joga mások ünnepének a meghittségét tönkretenni!

50%

"A hölgy esélye az életbenmaradásra 50%" (Discovery channel)
Hát igen, vagy meghal, vagy nem!

2007. október 20., szombat

Bepoloskázva

Hát a KGB és a CIA együtt nem lenne képes olyan szinten bepoloskázni egy lakást, ahogyan a miénk bevan!
Napi 10-12 darabot dobunk ki, de folyton visszajönnek.
Félreértés ne essék, nem az ún. ágyi poloskáról van szó, hanem a - nálunk csak - "Büdösbence" néven ismeretes jószágról.
Ezeknek van egy jó szokásuk, h. tél közeledtével igyekszenek meleg helyre húzódni, ami végülis érthető.
De sajnos célállomásként a mi lakásunkat nézik ki és jönnek is tömegesen! Lényegében illedelmesen viselkednek, nem randalíroznak, nem szarják össze a lakást, próbálnak csendben meghúzódni a függönyökön, szobanövényeken, lehetőleg még a felület színéhez is alkalmazkodnak többé-kevésbé. Egy-két, fénytől megrészegülő, lámpa körül keringő egyedet kivéve nem is zavarnak sok vizet. Most.
Mert bizony tavasszal, az idő felmelegedésével majd előjönnek szépen, egyenként, és akkor már nem lesznek visszafogottak és szolídak, hanem elszánt kitartással fognak rohamozni mindent, ami világít!
Nem nagy élmény, amikor az ember egy filmet nem tud végignézni, mert alighogy kirakta a képernyőt elszántan ostromló egyedet, rögtön egy másik lép a helyébe! De könyvet sem könnyebb olvasni, ha az olvasólámpában kopog a sültében penetráns bűzt árasztó állat.
Szóval jobb, ha most rakjuk ki a szűrüket, amíg le vannak dermedve.
Amúgy jut is, marad is!