Bepoloskázva

Hát a KGB és a CIA együtt nem lenne képes olyan szinten bepoloskázni egy lakást, ahogyan a miénk bevan!
Napi 10-12 darabot dobunk ki, de folyton visszajönnek.
Félreértés ne essék, nem az ún. ágyi poloskáról van szó, hanem a - nálunk csak - "Büdösbence" néven ismeretes jószágról.
Ezeknek van egy jó szokásuk, h. tél közeledtével igyekszenek meleg helyre húzódni, ami végülis érthető.
De sajnos célállomásként a mi lakásunkat nézik ki és jönnek is tömegesen! Lényegében illedelmesen viselkednek, nem randalíroznak, nem szarják össze a lakást, próbálnak csendben meghúzódni a függönyökön, szobanövényeken, lehetőleg még a felület színéhez is alkalmazkodnak többé-kevésbé. Egy-két, fénytől megrészegülő, lámpa körül keringő egyedet kivéve nem is zavarnak sok vizet. Most.
Mert bizony tavasszal, az idő felmelegedésével majd előjönnek szépen, egyenként, és akkor már nem lesznek visszafogottak és szolídak, hanem elszánt kitartással fognak rohamozni mindent, ami világít!
Nem nagy élmény, amikor az ember egy filmet nem tud végignézni, mert alighogy kirakta a képernyőt elszántan ostromló egyedet, rögtön egy másik lép a helyébe! De könyvet sem könnyebb olvasni, ha az olvasólámpában kopog a sültében penetráns bűzt árasztó állat.
Szóval jobb, ha most rakjuk ki a szűrüket, amíg le vannak dermedve.
Amúgy jut is, marad is!