Buszos túlélőtúra középhaladóknak

A minap mind a belvárosba menet, mind hazafelé sikerült belefutnom olyan emberekbe, akiknek vagy nincs gyerekük, vagy még sosem kellett babakocsival tömegközlekedniük.
Befelé menet a célállomás előtt eggyel megkértem a köztem és az ajtó közt ácsorgó urat, h. legyen olyan kedves egy picinyt odébb megkapaszkodni, mert le szeretnék szállni a következőnél. Válasz: Majd, ha megáll a busz! De, mondom, nekem addig még menetirányba kéne fordítanom a babakocsit!
Válasz: Várjam meg, míg megáll a busz!
Na innentől átmentem parasztarcú picsába és áttoltam a lábán a kocsit! Ha ugyanis megvárom, amíg megáll a busz, akkor a meginduló tömegben már esélyem sincs megfordulni a kocsival és fogást találni rajta úgy, h. meg tudjam emelni a 7 kilós kocsit a 10 kilós gyerekkel együtt.
Odanyögtem egy elnézést és bezsebeltem az egyetértő pillantásokat! :)
Hazafelé 3 kiló plusszal tettem fel a kocsit a buszra. Az a helyzet, h. nálunk csak a 2. ajtónál lehet babakocsival felszállni, mert ott nincs középen korlát és ott van az ajtóval szemben egy kb. 3 babakocsi elhelyezésére elegendő ülésmentes terület. Ezt természetesen az utasok egy része (annó én is) állóhelynek tekinti. Most is így volt, de az ürge akit megkértem ( még az ajtóból, felszállás közben, a kocsi és a gyerek súlya alatt nyögve) némi hezitálás után rájött, h. muszáj elmennie az útból, mert vhol nekem is el kell helyeznem a kocsit.
Gyorsan betoltam, befékeztem, jegykezeltem és elhelyezkedtem a lehető legkisebb pluszhelyet elfoglalva.
A következő megállóban felszállt egy másik kismama egy 8 hónapos babakocsis és egy 3 éves önjáró gyerekkel.
Ő is már felszállás során előreszólt, h. legyenek szívesek helyet biztosítani neki, de a két anyám korabeli nő a füle botját sem mozgatta. Sőt amikor az egyiknek véletlenül rátolta a kocsit a lábára, még annak állt feljebb, h. mit tolakszik!
Na ezt már én sem bírtam szó nélkül hagyni, úgyhogy innentől ketten közöltük velük, h. tecciktunni ez a hely itten azért van kialakítva, h. a babakocsisok be tudjanak állni, mert máshol fel sem tudunk szállni csak itt, és ha nem toljuk be a kocsit, akkor a többi utas se le, se fel nem fog tudni szállni, és egyébként is próbálják már meg egyszer 20 kilóval (esetleg egy plusz gyerekkel) együtt felküzdeni magukat a buszra és utána szövegeljenek, nem beszélve arról, h. szépen meg lettek kérve a hely felszabadítására stb. stb.!
Na innen csend volt.
Azt annó megszoktam, h. dinnye hassal sem mindig adták át a helyet. De azt lehetett arra "fogni", h. esetleg csak simán kövérnek néznek (bár azért a 6. hónaptól már eléggé félreérthetetlen volt a domborulat jellege!), de egy babakocsit az is felismer, aki 8 dioptriás szemüveget hord!