Targonya hosszasan kifejtette, h. miért utálja a konzervirodalmat (lásd: rövidített kiadás félanalfabétáknak). Mélyen egyetértek vele!
Aki nem képes elolvasni egy centisnél vastagabb regényt csak azért, mert hosszú, az nem fogja soha felfogni, h. mivel lett szegényebb ezáltal!
Ha arra gondolok, h. nekem annó már életveszélyes fenyegetéseket helyeztek kilátásba a szüleim, ha nem kapcsolom le most azonnal (éjfél és hajnal 3 közti időszak) a lámpát és nem húzok aludni de rögtön, mert másnap suli! (Mindezt 8-16 évesen!!!)
Aztán szereztem egy elemlámpát és onnantól paplan alatt olvastam tovább félillegálisan.
Meg a suliban a pad alatt a 3 testőrt, amit a matektanár - a gaz - el is kobozott, és én ezen annyira kiakadtam, h. ahelyett, h. eltitkoltam volna h. mi történt, berángattam anyámat, h. szerezze vissza nekem a könyvemet, mert még vissza van 50 oldal és kilyukadok, ha nem tudom meg, h. mi a vége!!!!!
Szóval, aki sosem élte át azt az izgalmat gyerekkorában, h. mikor lesz már vége az aznapi tanóráknak, h. rohanhasson haza az éppen aktuális könyvéhez, h. végre megtudhassa, h. az adott főhősnek sikerül-e kikeveredni a bajból/ szerelembe esni/megszerezni/elrejteni a kincset, az vmi hihetetlenül nagyszerű és csodálatos dologból marad ki!
Másrészről a könyvek együtt érnek az emberrel. Ahogy az ember öregszik és egyre nagyobb élettapasztalatra tesz szert, az adott könyv újra és újra más aspektusból nyújtja lapjait. Mert mást jelenthet egy könyv egy lázadó tizenéves csitrinek, mint egy szerelmi csalódásokon már átesett felnőtt nőnek! Amit az ember gimnazistaként még észre sem vett, az élete delén mellbevágóan eleven élmény lehet ugyanabban a könyvben!
Ezért nem szeretem, amikor vki azt mondja, h. ő azt a könyvet már olvasta!
Nem, ő abban a könyvben az akkori önmagát olvasta!
Én most jó tíz évig nem nagyon olvastam. Egyszerűen így hozta az élet.
De most újból beszabadulván a könyvtárba, megint a régi sebességgel falom a könyveket!
Naponta leszek új élményekkel gazdagabb és emiatt is jól érzem magam a bőrömben!
Olvasni jó! Nagyon jó!
Sajnálom, akinek ez nem természetes!
2007. október 1., hétfő
Olvasni jó!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Én is pont azt érzem most, hogy olyan jó megint úgy olvasni mint régen, úgy belemerülni egy könyvbe és csak élvezni. Az egyetem alatt annyi szakirodalmat kellett olvasni, hogy teljesen elfelejtettem milyen szépirodalmat olvasni, aztán házasság, költözés, stb, most van időm újra, és ha nem lenne a MEK, akkor nagyon szenvednék :-)
Pont valamelyik nap, amikor a babára vigyáztam jutott el az agyamig, hogy baba mellett megint mennyire nem lesz időm olvasni, úgyhogy most eszveszett tempóban zabálom a könyveket :-)
Ja és, nagyon igazad van abban amit írtál, én is többször el szoktam olvasni a könyveimet és mindig mást tudok kiolvasni belőlük. Olyankor fogom fel tudatosan, hogy mennyit változtam amióta utoljára a kezemben volt.
látom kicsit szóismételtem...
olvasni :-)
A Szivárvány hozott ki a sodromból Lawrencetől. Te olvastad már?
Remélem nem L.L.Lawrence-ről van szó! :)
Nem, nem olvastam.
Én egyenlőre még mindig az Édentől keletre, a Komlósi tóra, és Polcz Alaine hatása alatt állok. Mindegyik önmagában is megrázó, de így együtt kicsit sok volt.
Holnap megyek könyvtárba, még nem tudom, mit hozok, de az Ördöggörcs (Karinthy Márton) és az Aranyketrec (Benedek István)tervben van! Meg kéne vmi külföldi szépirodalom is, hogy stílben maradjunk, talán W. Wharton-tól lesz vmi.... :)
:-))) Nem L.L.Lawrence! Az nem tudna így megdöbbenteni :-) David Herbert Lawrence-ről van szó. Ő írta a Lady Chatterley szeretőjét. :-)))
Megjegyzés küldése