Elolvastam Myreille NLC-s stílusajánlóját és a Menza dizájnját megtekintve rá kellett jönnöm, h. én személy szerint rettenetesen utálom a retrót!
Kiráz a hideg a diófa furnér és a műanyag fogas látványától, a csőlábú műbőr fotelről és a halszálkás parkettáról nem is beszélve!
És amikor a dizájner mindezt megfejeli egy korabeli zenegéppel is, az már teljesen kiveri a biztosítékot!
De ez még mindig nem elég a lakberendezőnek!
Spanyol inkvizítorhoz illő szívóssággal az egészet megkoronázza egy pár politúrozott furnérú kisbútorral, rettenetes műanyaglámpával, és a már említett diófa furnérból készült, a fal síkjából kiálló, lekerekített profilú fali keretekkel. Íme:
Ha vki olyan mazochista, h. végignézi a cég honlapján található összes képet, az találkozhat még a régi jó rézszínűre eloxált alumínium élprofilokkal a 6. képen, és egy rettenetes lekerekített végű furnér-pulttal a 9. képen!
Majdnem hamisítatlan szocreál eszpresszó hangulat! (Azért megjegyezném, h. annó nem füstüveg hamutartók voltak, hanem szeder-szerű-felszínű kerek, v. kristálycsiszolás utánzatú öntöttüveg szögletesek!) Stílben van tartva, az tény, de nekem vhogy elborzasztó!
De lehet, h. velem van a baj?
Az utánam jövő korosztály egy része boldogan dagonyázik a retróban, a másik része a falusi dizájn híve, köcsöggel-bölcsővel-fonottkosárral-szőttessel. Mindkettő vhogy "vissza a gyökerekhez" jellegű dolog.
Mik az én gyökereim? Lehet, h. nincsenek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése