Egy amerikai Párizsban

Tegnap megnéztem az 'Egy amerikai Párizsban' végét (az eleje alatt dedfektetés volt).
Párom csak belenézett, közölte, h. hülye amerikai giccs, majd elment gyümölcslevest főzni (ez a szent gyümölcsleves, csak úgy jó neki, ahogy ő csinálja : ) ).

Én meg elgondolkoztam, h. giccs-e?
A sztori tényleg harmatgyenge, az kétségtelen. De amit ezek ott a giccsgyárban összehoztak, az vmi hihetetlen komplex gyönyörűség!
Először is Gene Kelly mindent tud a táncról, legyen az balett, sztepp v. bármi.
Én személy szerint nem kedvelem a balettot, mert a klasszikus balett számomra röhejesen mesterkélt, a modern viszont néha egyenesen visszataszító. Gene Kelly azonban olyan szinten képes érzelmeket kifejezni a tánccal, amire eddig csak flamenco v. argentin tangó táncosoknál láttam példát! Nem letáncolja a koreográgfiát, hanem szinte együtt él a zenével!
Na persze ezzel a zenével lehet is!
Gershwin csodálatosan könnyed kézzel elegyíti a különböző zenei stílusokat, és szinte plasztikusan mesél a zenével.
Az ő zenéje nem kísérőzene, ezek nem zenei betétek, egyetlen pillanatra sem volt olyan érzésem, h. " na, megint jön vki, aki énekelni fog!", ez a zene maga a történet.
Végig az volt az érzésem, h. nem ő írta a zenét a musicalhez, hanem a színészek/táncosok játsszák el mindazt, amit ő a zenével ki akart fejezni. Ma utánanéztem, és kiderült, h. tényleg előbb volt kész a zene és csak utána csináltak belőle filmet.
A harmadik tényező, ami naggyá teszi ezt a filmet, az a film elkészítésének mikéntje. Szerintem a kor színvonalához képest messze előremutató "filmtrükkök" segítik elő a prózai részek beillesztését a zenei egészbe. A díszlet, a világítás és a koreográfia pedig a maga szimbolikájával szintén közrejátszik abban, h. ez a musical több legyen, mint "hülye amerikai giccs".
Remélem egyszer majd meg tudom nézni az elejével együtt az egészet!