Amikor fel sem kellett volna kelni...

Vannak olyan napok, amikor semmi nem jön össze. Az ember tervez, a Mindenható meg keresztbetesz neki. Lehetőleg minden szinten.

Felcuccoltam reggel a gyereket és bementünk a belvárosba elintézni pár dolgot.

Első utunk az Interspárba vezetett, ahol ma 50 %-os akcióban voltak a Fiskars termékek. Mondanom sem kell ki voltak fosztva teljesen, mire mi beértünk. Pedig csak egy nyomorult körömvágó ollót akartam venni. A pénztárosnő mondta, h. valaki nagy tételben vitte a cuccokat, valószínűleg továbbértékesítésre. (Ezek szerint holnap a vásárban van esélyem megkapni a kisollót, jó esetben akár 70%-os áron.)
Azt hiszem élhetetlen vagyok. Nekem meg sem fordulna a fejemben, h. a saját szükségleteimet meghaladó mértékben vegyek vmiből, csak azért h. utána pár ezer forintot kereshessek rajta!
Ha már ollót nem kaptam, néztem Kroko Kid gyerekvirslit a dednek, mert reggel kiderült, h. nyeli, mint kacsa a nokedlit. Az elmúlt napok küzdelmeinek fényében ez már szinte csodával határos dolog volt, úgyhogy bízván abban, h. talán holnap is hajlandó megenni, gondoltam veszek még egy csomaggal.
Természetesen ez sem volt!

Ezek után bementem a piacra anyunak venni egy speciális kukacvirág-szerű növényt, amiről már rengeteget meséltem neki és kellően felkeltettem a kíváncsiságát, ezért megkért, h. vegyek neki.
Naná, h. ez sem volt!
De megbeszéltem a nénivel, h. jövő hétre elhozza azt a pár darabot, ami még maradt.Nem szeretek megbeszélni ilyeneket, mert aztán közbejön vmi és nem tudok menni, akkor ég a pofám. De remélem be tudok jutni jövő szombaton.
Ha már ott voltam, vettem almát meg barackot a dednek, aranyárban. Sebaj! Nem sokáig lesz már barack, sajnos.
Paradicsomból többnyire kétfélét árulnak: tökéletesen gömbölyű, egyenletesen piros, szagtalan-íztelen műgolyót, ill. ún. 'szabadföldi'-t, ami úgy néz ki, mintha sorozatos jégesők verték volna el. Ennek továbbfejlesztett változata az ún. 'vegyszermentes', ami arról ismerszik meg, h. csiga- ill. rovarkár is társul a hegekhez. Végül hosszas keresés után találtam (megintcsak aranyárban) mórahalmi édesnek nevezett fajtát, aminek valszeg több köze volt Madridhoz, mint Mórahalomhoz, de legalább paradicsom szaga volt (nálunk ez az ehetőség egyik alapvető ismérve).

A 3-3,5 kiló plusszsúllyal már nehezebben tettem fel a babakocsit a buszra, de hazaúton egy igen hülye ötlettől vezérelve mégis leszáltam a másik Interspárnál. Hátha. De természetesen itt is ki volt rabolva a Fiskars készlet és nem volt kapható a virsli sem.

Hogy teljes legyen a csőd, még beugrottam a Brendonba az őszi-téli katalógusukért, de már elfogyott, jöjjek jövő héten.

Hálistennek a házunkhoz közeli Coopban kaptam tubusos sűrített tejet, úgyhogy megcsináltam a lépesméz tortát, melynek receptjéhez Targonya blogján keresztül jutottam el.
Remélem legalább ez sikerül!
Ha nem, akkor a továbbiakban már egy szalmaszálat sem vagyok hajlandó keresztbe tenni, lefekszem és fejemre húzom a takarót! Az tuti!!!!!
(Ami nem megy, azt jobb nem erőltetni!)